Egy kaliforniai nő könnyei

Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el / az igaz szót se, hogyha nem kivánod, / hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.

Durante degli Alighieri: Isteni színjáték. Pokol, XVI. ének

Amerikai alkotmánybíró-választás, bitte schön.

Az érdeklődés nyilván korlátozott. Nem lesz tőle olcsóbb a kenyér. Itthon főleg nem.

De azért csak szakvakkantanék róla valamit. Mert országos gyalázat veszett el a procedurális szürkeségben, a kinevezések, meghallgatások, vizsgálatok, szavazások és elemzések hömpölygő ánglius tömegében ott búvik a mi kis nyugati demokráciánk megveszekedett rákfenéje, az álszentség, ezredszer és milliomodszor is az álszentség. Hypocrisy, édes mostoha.

Pár rövid, száraz tudásfalatka az elejére.

• A Supreme Court az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága és alkotmánybírósága is egyben. Politikai jelentősége minden értelmet felülhalad, olyan mérföldkőnek számító, Amerikát fenekestül felforgató perek zajlottak itt, mint
  • a Dred Scott v. Sandford (1857, a feketék nem állampolgárok, a rabszolgaság a nem rabszolgatartó államokban is legális);
  • a Plessy v. Ferguson (1896, a rasszalapú szegregáció alkotmányos, a közszolgáltatások a feketéket külön, de azonos színvonalon illetik, ez a separate but equal-doktrína);
  • a Brown v. Board of Education of Topeka, Kansas (1954, a rasszalapú szegregáció önmagában egyenlőtlen, így alkotmányellenes, minden közintézmény legyen nyitott a feketék előtt is);
  • a Roe v. Wade (1972, az abortuszról való döntés egy nő és orvosa között születik);
  • az Obergefell v. Hodges (2015, a melegházasság alkotmányos).
• A bíróság kilenctagú – az Egyesült Államok főbírójából és nyolc társbíróból áll.
• Ezen perek szinte mindegyike szűk többséggel dőlt el, így fontos, hogy hány alkotmánybírót nevezett ki konzervatív, illetve liberális elnök.
• Az alkotmánybírók kinevezésüktől életük végéig szolgálnak.
• Az alkotmánybírók kinevezési folyamata:
  • Elhuny vagy visszavonul egy alkotmánybíró;
  • Az elnök jelöl egy bírót;
  • A szenátorok másfél hónapon át magántalálkozókat szerveznek a jelölttel, munkásságát tanulmányozzák;
  • A Szenátus Igazságügyi Bizottsága egy-másfél héten át meghallgatja a jelöltet, majd szavazással a teljes Szenátus elé küldi;
  • A teljes Szenátus szavaz.

Egyéb fontos, kevésbé száraz politikai tudásfalatkák:

• A teljes procedúra alapesetben, komplikációk nélkül is két-két és fél hónapig tart.
• Donald Trump július 9-én jelölte Brett Kavanaugh washingtoni fellebbviteli bírót a visszavonuló Anthony Kennedy társbíró helyére.
• November 6-án ciklusközepi (midterm) választások lesznek az Államokban, 33 szenátort, a teljes képviselőházat és kormányzók garmadáját választják újra vagy váltják le a jó amcsik. Esély mutatkozik arra is, hogy a Szenátust, ahol most 51 republikánus, 47 demokrata és 2 független szenátor tanyáz, visszafoglalják a demokraták.
• A jelöléstől a választások szűk négy hónapra vannak, tehát megfelelő mennyiségű időhúzással a demokraták megakadályozhatták volna egy konzervatív bíró kinevezését.

És itt ugrunk fejest a politikatudomány elefántcsonttornyából a pezsgőn dagonyatikus erkölcsi fertőbe.

Kavanaugh ugyanis keményen konzervatív bíró, sőt, minden jel arra mutat, hogy szívvel-aggyal megáldott családos keresztény férfi, tehát abortuszellenes. Osztja azt a jogászkörökben egyébként elterjedt véleményt, hogy az abortuszt legalizáló Roe v. Wade nem csak erkölcsileg volt undorító döntés, de jogilag sem több csapnivaló fércműnél. Vallja, hogy a bírók többsége a per során nem az alkotmányt értelmezte, hanem a saját politikai krédóját, azaz a döntés antidemokratikus, mert a hatalom bírói ága a törvényhozói ág dolgába ütötte az orrát. Legislating from the bench, törvényhozás a pulpitusról, ahogy odakint mondják.

Kavanaugh tehát nem pártolja, hogy fehérköpenyes modern vajákosasszonyok embergyerekeket mészároljanak halomra az anyaméhben. Durva. Szemét egy alak, nem? Sőt, gonosz.

Tehát fehér, abortuszellenes keresztény férfi. Tegye fel a kezét, aki tudja, kik gyűlölik a legperzselőbb szenvedéllyel az ilyeneket.

Talált, süllyedt. A liberálisnak álcázott marxista észak-kaliforniai nők. A hatszázmilliós szilícium-völgyi házikóikból mindenki más számára társadalmi igasságosságért sápítozó, szociálisan érzékeny észak-kaliforniai nők. A hatméteres, háromtonnás Chevy Suburbanjeik volánja mögött újrahasznosítható Starbucks-kávéspohárral fotózkodó, környezetvédő észak-kaliforniai nők. A minden szelet rántott csirkét két kiló emancipációval szervírozó észak-kaliforniai nők.

Az észak-kaliforniai nők, azok bizony.

Tovább is van, mondom még. Július közepén Dianne Feinstein, Kalifornia rangidős demokrata szenátora (egy liberálisnak álcázott marxista észak-kaliforniai nő, akinek elemi politikai érdeke, hogy Kavanaugh bírót kinyírja) levelet kapott Dr. Christine Blasey Ford Palo Alto-i pszichológiaprofesszortól (egy liberálisnak álcázott marxista észak-kaliforniai nőtől, akinek baráti, tanítványi, szakmai és ismerősi köreiben mindenkinek elemi politikai érdeke, hogy Kavanaugh bírót kinyírja), melyben Ford doktornő kifejtiette Feinstein szenátor számára, hogy, és most vegye fel szépen mindenki a köpőcsöves lornyonját, őt 1982 nyarán, azaz 36 éve ismeretlen időpontban, ismeretlen helyen szexuálisan bántalmazni próbálták (=egy fiú ágyra fektette, vetkőztetni kezdte, illetlen érintésekkel tüntette ki, majd mikor visítani kezdett, befogta a száját), majd ő ismeretlen módon, ismeretlen személy társaságában távozott az ismeretlen helytől húsz perc autóútra lévő otthonába. És bár harminchat év alatt férjét és legközelebbi barátait beleértve soha senkinek nem mondta el, hogy Brett Kavanaugh volt a tettes, bizony Brett Kavanaugh volt a tettes, kéri alássan. (Zárójel: ez a kaliforniai barátságokról is elmond valamit, a házasságokról meg pláne. Zárójel bezárva.)

Lett nagy sírás-rívás, fogaknak ádáz csikorgatása. Na persze nem júliusban, hanem szeptember 12-én, a bizottsági meghallgatások lezárulta után, a szavazás kitűzött időpontja előtt, amikor Feinstein szenátor elérkezettnek látta az időt egy kis időhúzásra, és kiszivárogtatta a levelet. Addig, mint derék tyúkanyó, ült a levélen, Kavanaugh-nak nem vetette fel, az FBI-nak nyomozásra nem adta át. Mit érdekelték őt egy nő könnyei politikai haszon reménye nélkül.

Szeptember 12-étől nem volt vigasság a nagy víz túlfelén. Levélháton száguldott a mocsárexpressz a kínnal telt hazába, hátán háromszázhuszonötmillió jobb sorsra érdemes lélekkel, izzott a Facebook, pörgött az Instagram, ágyúdörgés dúlt tollhegyen, tévén, Twitteren, s Washingtonból lőn a kárhozott nép városa. Republikánus csürhe vette célkeresztjébe Ford doktornőt, demokrata csürhe rontott rá mindenkire, aki él, mozog, szakállas és nem transzvesztita, válogatott melléknevek röpködtek, jobb ma egy hazug, mint holnap két szexista, aki hitt az áldozatnak, az lábbal tiporta az ártatlanság vélelmét, aki nem, azt a többiek tiporták lábbal, Mazie Hirono hawaii demokrata szenátor az anyja keservébe küldte az összes amerikai férfit, Orrin Hatch utahi republikánus szenátor arra utasította a tele torokból ordítozó szexuális erőszak-túlélőket, hogy nőjenek már fel, liberális újságírók úgy látták, akár bűnös, akár nem, nem lehet alkotmánybíró az, aki nem bánik jól egy nő könnyeivel, republikánus újságírók csalást, ámítást és időhúzást kiáltottak, demokrata szenátorok verték a tamtamot időkorlát nélküli FBI-vizsgálatért.

Ugyan kit érdekelt a demokraták közül, hogy igazak-e a totálisan bizonyítatlan, minden érintett által kategorikusan cáfolt vádak a jelölt ellen – mind csak egy elhúzódó nyomozást akartak az Igazságügyi Bizottságnál semmivel nem nagyobb jogkörrel rendelkező FBI égisze alatt, ami aztán sikeresen áttolja a választások utánra a végszavazást.

Ugyan kit érdekelt a republikánusok közül, hogy szexuális bűnözőt öltöztetnek-e alkotmánybírói palástba – mind csak át akarta nyomni a jelöltet a szenátuson a választások előtt, hogy bebetonozza a bíróság konzervatív többségét, amolyan életbiztosítás gyanánt, ínséges időkre.

Nevetségesebbnél nevetségesebb új gyanúsítgatások születtek, Ford doktornő demokrata kampánystratégaként is dolgozó ügyvédei viccnek is gyenge kifogásokat gyártottak, hogy miért is nem tud a megrendült áldozat Washingtonba utazni, hogy az Igazságügyi Bizottság és ország-világ színe előtt megtegye vallomását. A Hawaiin kutató, ausztrál cégnek dolgozó, Indonéziában nyaraló felnőtt emberleány állítólag a harminchat évvel ezelőtti esemény óta klausztrofóbiás, fél a repülőktől, nem képes ezért elrepülni Kaliforniából a fővárosba, különben is, legyen már FBI-vizsgálat. Kavanaugh bíró égre-földre esküdözött, hogy nem csinált semmit, és könyörgött, hadd legyen másnap a meghallgatás. Vagy tegnap. Vagy most, csak ne húzzák tovább az időt. Aztán két hét puskaporos hiszti után, szeptember 27-én csak elrepült az a szegény asszony.

Vallomást tett, fájdalmasan hiteleset, meggyőzőt, eskü alatt. A demokrata szenátorok kérdéseikkel szentté avatták, a republikánusok helyett kérdezősködő, szexuális erőszakra szakosodott ügyésznő szakszerűen lefektette a tényállást.

Aznap délután Kavanaugh bíró is vallomást tett, fájdalmasan hiteleset, meggyőzőt, eskü alatt. Mérges volt, ingerült, néha szipogott. A demokraták keresztre feszítették érte, hogy szenátorokkal így nem lehet beszélni, hogy aki ilyen indulatos, az bíróként sem tud pártatlan lenni. Rég láttak már mesterkéletlen, őszinte indulatot. Mintha rezignáltan, suttogássá foszlón recitálva kéne beszélnie egy kétgyermekes családapának, miközben épp szexuális zaklatással vádolják.

Megalázó és szánalmas volt a neki szegezett demokrata kérdéssor. Az állítólagos erőszaktétel idején Brett Kavanaugh 17 éves volt, így gimnazista éveinek legmélyebb bugyraiba szálltak alá. Sokat ivott? (Csak sört, abból is csak ritkán mértéktelenül.) Szexuális szokásai? (Érettségi után hosszú évekig szűz volt.) No és a tizedikes évkönyvben a bejegyzései mire utaltak? (Szellentésre, nőkre, piálós játékokra. Másodikas gimnazista kanmajom volt, hát mire utaljanak, kvantumfizikára? Édes Istenem. Ha minden normális tizenéves potenciális szexuális ragadozó, akkor megértünk a pusztulásra. Ha minden középkorú családos férfinak felelnie kell középiskolás önmagáért, akkor is.)

És ott párologtak a levegőben Christine Blasey Ford doktornő könnyei. Igazi nagy kaliforniai lánykönnyek. Két ember jutott róluk eszembe, amíg a laposodó közvetítést néztem.

Először a mexikói srác, nem ez a neve, de nevezzük csak Pablónak, aki három hónapig volt a szobatársam, amíg jó okkal ki nem vágták. Elvált, de mocskosul gazdag szülők, finoman szólva alvilági apa, szeretethiány, és hát hogy oldja meg egy tizenhét éves, forróvérű latin ember a szeretethiányát. Mint a nyulak, úgy. Kilencedikes korában összejött egy fekete évfolyamtársnőjével (is), focisták voltak mindketten, és egy koedukált meccsre menet az iskola csapatbuszának hátsó ülésén egy kicsit jobban összemelegedtek, mint azt a protestáns etika engedte volna. Nem vették észre, hogy közeledik az edző. Lebuktak. Hogy vágta ki magát a minden hájjal megkent lány, na hogy? Szexuális erőszakot kiáltott. Hogy ő nem egy ledér csitri, nem, ő áldozat. Elhitték neki, megúszta. Pablo záradékost kapott.

Aztán a tajvani-amerikai lány, hívjuk Tingnek, aki az exem szobatársa volt, és nagyon gyűlölt, viszont mesterien leplezte. Négyen beszélgettünk egyszer vacsoránál, ő, az exem, én, és egy azóta már transzvesztitává előléptetett évfolyamtárs. Talán a nyitott gondolkodás szerepéről. Ting tudta már, hogy konzervatív vagyok, nekem is jött ennek köszönhetően, beszólogatott, visszaszólogattam. Ahogy a közvéleményt láttam az arcokon, Ting vesztésre állt, nem érvelt jól. Aztán egy teljesen beszólásmentes percben Ting sírva fakadt. A közvélemény óriásit fordult, én teljesen elvesztettem a fonalat – mondtunk már egymásnak durva dolgokat, nem is mindig tudom, hogy hol a határ, de itt pontosan tudtam, hogy semmi bántót nem mondtam, a sírás ettől függetlenül jött. Az azóta már transzvesztita évfolyamtársam nekem rontott, hogy hogy lehetek ilyen harcias, és ne lepődjek meg, hogy elsírta magát, miattam csinálta. Sokkban voltam. Ting erős, független, igencsak felvágott nyelvű, emancipált liberális aktivista volt, és mint ilyen, egyáltalán nem volt kíméletes, porig tudott alázni embereket a szavaival, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyzetben elsírja magát.

Az exem, akkor még barátnőm, aznap este félrehívott. Megkérdeztem, hogy tényleg durva voltam-e. Meglepetésemre nemmel válaszolt, és felvilágosított, hogy Ting képtelen elveszteni egy vitát. Akkor és csak akkor sír, amikor úgy látja, hogy ezzel a pártjára tudja állítani a közönséget, vagy kizökkentheti a vitapartnerét. Crybully a szakszó rá, mondta az exem, síró zaklató. Azóta nem tudok ösztönösen hinni egy kaliforniai nő könnyeinek. Értéktelenek önmagukban.

Bizonyíték kell melléjük. Christine Blasey Ford doktornőnek pedig érzelmei voltak, bizonyítéka viszont egy szál se. Senki, semmi. A hazugságvizsgáló-tesztjét lebegtette lankadatlanul, aztán egy volt barátja eskü alatt vallotta, hogy másokat is felkészített már a poligráf átverésére. A nap végére minden érző lelkű ember előtt világos volt, hogy Ford doktornő fájdalma őszinte volt. Mélyről jött. Christine Blasey Fordot megerőszakolták. De azt is minden józan elme észlelte, hogy nem Brett Kavanaugh volt az.

A demokraták nem átallották politikai fegyverként használni egy nő őszinte, gejzírként felbuzgó, iszamósan, maróan keserves fájdalmát csak azért, hogy kibekkeljék a választásokat, és eggyel több liberális bírójuk legyen a Supreme Courton, mint konzervatív. Ezért cibáltak keresztül a tüzes, áspisméreggel vastagon borított fakírágyon két embert családostul. Boldogok a lelki szegények. De nem ezek a nyomorultak. Ezek nem boldogok. Ezek csak szegények.

Hát ilyen a politikai klíma a tengerentúlon.

Kedvenc szenátorom, Lindsey Graham dél-karolinai republikánus, sose volt nagy szónok. Nagy pártkatona sem. Gond nélkül megszavazott pár arra méltó liberális bírót, demokrata törvényjavaslatot, minisztert, CIA-igazgatót. Finoman, selymesen, szekértáborok közt egyensúlyozva, bájos karolinai akcentussal beszélt világéletében.

Aznap este nem. Aznap este dörgedelmes, tomboló ménkővel szórta tele a termet. Özönlött belőle az undor, a fájdalom, a csömör. Verbálisan vérengzett. Idézem.

“Ez a legerkölcstelenebb mocsadék, mióta a politikában vagyok. És ha tényleg az igazságra lettek volna kíváncsiak, holtbiztos, hogy nem azt csinálták volna, amit ezzel az emberrel csináltak.”

“Apám, hogy akarják Önök a hatalmat. Istenem, úgy remélem, hogy sose kapják meg. Remélem, az amerikai emberek átlátnak ezen a mocsadékon. Hogy tudtak róla, és titokban tartották. Egyáltalán nem állt szándékukban megvédeni Ford doktort. Egyáltalán nem.”

“Tisztességes eljárásra vágyik? Rosszkor jött rossz városba, barátom.”

“Ez a semmivel fogja egyenlővé tenni a jó emberek lehetőségeit arra, hogy feljebb lépjenek, emiatt a baromság miatt. A maguk középiskolai évkönyve – professzionális nőkkel volt Ön kapcsolatban egész életében, és egy vád sincs. Ön állítólag Bill Cosby volt tizenegyedikesként meg végzősként középiskolában. Aztán hirtelen túllépett rajta. Eddig úgy tudtam, hogy ha az ember nőket drogoz be és erőszakol meg két évig középiskolában, akkor valószínűleg nem hagyja abba.”

“Remélem, hogy az amerikai emberek átlátnak ezen a színjátékon. Minden jót kívánok Önnek. Ön mellett szándékozom szavazni, és azt remélem, hogy minden józan eszű ember úgyszintén így tesz.”

Ja, Kavanaugh bírót a tegnapi napon 50-48 arányban a Supreme Courtra küldte a Szenátus. A szexuális bűncselekményekkel foglalkozó főügyész kilencpontos összefoglalójában rendkívül gyengének minősítette Christine Blasey Ford vádját. Az egyhetes FBI-vizsgálat, mely Kavanaugh bíró hetedik háttérvizsgálata szakmai pályafutása során, semmilyen új bizonyítékot nem tárt fel.

Kavanaugh bíró mától a legfelsőbb bíróságon ítél. Megfogyva bár, de törve nem. Kaliforniai évfolyamtársaim pedig telesírják az Instagramot, hogy mennyire gyűlölnek ők most amerikaiak lenni. Mert gonosz ember került a legfelsőbb bíróságra, és a hülye szenátorok nem hittek szegény áldozatnak. Pedig az áldozatnak hinni kell. Az sosem hazudik. Ha személyes és politikai érdeke egyaránt úgy kívánja, akkor sem. Nyilván.

Boldogan ítéltek, amíg meg nem haltak.

Aztán a gépezet majd megint talál magának tönkretenni való keresztény családapát.

És akkor sem fog menni.

S ha ezren esnek is el oldaladon, a jobbod felől tízezren, téged nem találnak el.

Zsoltárok könyve 91,7